A férfi-nő barátságról

Hogy mi egymást meg nem értjük,

Nagyon sajnálom, Asszonyom!

Ha szeretőnek nem méltányol,

Másra nem vállalkozom.

Mondjuk arra, mit gyakorta

Oly hévvel mondogat kegyed,

Hogy meggyötört szegény szívének

Jó barátja én legyek…

Jó barát, vagy csak egy barát?

Szavamra méltó hivatal,

De nem vagyok hozzá elég vén,

S ön aggasztóan fiatal!

Ön csupa élet, csupa illat,

Csak úgy hevít, vakít, ragyog!

Hát hogyne szomjaznék csókjára

Én, ki Darkangyal vagyok!

(eredeti: Én, ki angyal nem vagyok. :)

Hiszen oly kevés, mit kérek én,

S ha osztozkodni restell is,

Legyen tisztelt lelke másé,

Beérem testével is.

Legyen lelkének barátja,

Kivel csevegni élvezet.

Csak e mamlasz, ez a bamba,

E barát hadd ne én legyek!

Legyen övé a poézis,

Enyém csupán, ami tény.

Ő megoldja problémáit,

Ruháját megoldom én! :)

Hogy ez a hang oly szokatlan?

Kétségbe ezt nem vonom.

De annak, hogy megértsük egymást,

Egy módja van, Asszonyom.

Adjon a sors, mely tenyérből

jót és rosszat osztogat,

Kissé lazább morált Önnek,

Vagy tán nékem jobbakat. :)